Tegnap szerencsésen hazaértem, most kis pihi következik,legközelebb csak kedden megyek dolgozni,de mindössze egy napra. Tényleg nagyon szeretem a munkám, meg a kollégáimat is,ám ezt a  "külön-élősdit" egyre nehezebben viselem. Januárban kezdtem a 10.évet ebben a hétfőn megyek,pénteken jövök munkarendben. Azt veszem észre,az idő múlásával egyre jobban várom a pénteket, és egyre nehezebben indulok el hétfő hajnalonta.

Nos rendesen szétszaladt a család. A gyerekem Ausztriában, Millstattban dolgozik,én a héten Pápán szolgálok,a feleségem otthon Siófokon. Szerencse hogy van internet, telefon,így tudjuk tartani a kapcsolatot napra készen. Jut eszembe,sajnos nem nagyon javul a torka, bár a telefonban próbálja kicsit elbagatelizálni,de hallom a hangján hogy egyáltalán nincs olyan jól mint mondja. Ma újra voltam futni,elég nehezen ment. Nem használt hogy a múlt hetet kihagytam.

Ma nem volt jó a napom,sajnos beteg a felesègem. Szinte egèsz nap feküdt ami nála nagy szó. Fáj a torka ès a feje nem tudom hol ès milyen vìrust sikerült összeszednie. A legrosszabb nèzni hogy szenved valaki aki közel áll hozzád, úgy hogy nem igazán tudsz rajta segíteni. Holnap meg meló,úgy hogy irány Pest.

Ne orroljon rám senki,de most próbálgatom csak ezt a tevhnikát,pl.hogy mlbilról nyomom ezt a bejegyzèzt.

Nem tudom fogja-e valaki olvasni ezeket a bejegyzéseket,és igazából azt sem tudom milyen gyakran fogok ide írni. No majd meglátjuk mire jutunk egymással ez az oldal meg én. Sok sikert magamnak,és kitartást annak aki véletlenül ide téved és esetleg olvas.